Biztos sokszor hallottál már embereket panaszkodni egymás között, hogy nincsenek megelégedve a fizetésükkel, a nyugdíjukkal, az árakkal a boltokban, a munkahelyükkel, a kollégáikkal és úgy általában az egész élethelyzetükkel. Nyilván ezeknek a panaszoknak, panaszkodásnak vannak fokozatai. Van akinél csak időnként telik be a pohár, de van akinek soha semmi nem jó. Nagyon valószínű, hogy már te is voltál elégedetlen a fentiek közül valamivel. Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani a véleményem.
„Mindenki csak panaszkodik az időjárás miatt, de senki nem tesz ellene semmit!” – Graffiti
A fenti idézet egy névtelen graffitiből származik és szerintem nagyon jól jellemzi a folyton panaszkodó emberek hozzáállását. Sok ember egész egyszerűen nem jut el odáig, hogy megoldások után nézzen a problémáira. Kényelmes inkább áldozatként megélni, hogy kevés a fizetés és könnyebb a körülményeket okolni. Ez egész egyszerűen hárítás. A felelőség áthárítása. Most olyat fogok írni, amit, ha még nem hallottál mástól, lehet, hogy bántani fogja az egódat. Attól függ milyen a személyiséged.
Az hogy most hogyan és milyen életszínvonalon élsz, arról te magad tehetsz. Te vagy érte a felelős! Ha nem tetszik, akkor ne másban keresd a hibát! A körülmények persze nem egyformák minden embernek, de hogy a körülményeket hagyjuk-e hogy 100%-ban befolyásolják és formálják az életünket, azt már mi magunk dönthetjük el. Ebbe van beleszólásunk.
Ha úgy érzed, hogy kevés a fizetésed, akkor gondolkodtál-e azon, hogyan tudnád elérni, hogy több legyen? Továbbképzés? Tanfolyam? Ezek után új pozíció, vagy új munkahely? Ha esetleg már vállalkozó vagy, akkor új lábakra állás, új tevékenységi körök? Hatékonyságnövelés új dolgok megtanulásával?
Most jön az a rész, amikor a legtöbb ember elkezdi a kifogásokat sorolni, hogy ezeket miért nem tudja megtenni. Pl.: Nincs tanfolyamra pénzem. Nincs rá időm a család mellett, stb. Ide pedig az egyik kedvenc idézetem illik Albert Einstein-től:
“Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”
Szóval röveden a lényeg: ha nem változtatsz, akkor nem fog változni semmi! Ha másmilyen életet szeretnél, akkor valamit máshogyan kell csinálnod. Vagy változtatni kell, vagy valami olyat csinálni, amit eddig nem csináltál.
Innentől az a kérdés, hogy te akarsz-e tenni a változásért? A változáshoz tanulni kell. Új dolgokat kell elsajátítani, ami segít a céljaink elérésére.
Saját tapasztalatból tudom, hogy ez mivel jár. Nem titok, hogy egy elektronikai multinál dogoztam évekig technikusként. Bár az operátoroknál jobban kerestem, de a mérnökök nálam jóval többet vihettek haza, Történt egy olyan eset, amikor az egyik minőségügyi mérnökkel folytatott beszélgetés ráébresztett arra, hogy tulajdonképpen azt a munkát akár én is meg tudnám csinálni. Nincs benne semmi ördöngősség. gondoltam egyet és beadtam a jelentkezésemet az akkor még Budapesti Műszaki Főiskolára a villamosmérnöki karra. Felvettek és elkezdtem munka mellett távoktatásban tanulni. Nem ösztöndíjasként, tehát fizetős változatban. Mindezt úgy, hogy egy lakáshitelt fizettem és úgy adódott, hogy ezt egyedülállóként kellett csinálnom, tehát csak egy fizetésből. Nagyon kemény volt anyagilag, ezért vállaltam egy másodállást. Így reggeltől estig dolgoztam, ezt pedig tanultam.
Nekem könnyű volt?
Persze mondhatod, hogy nem volt se kutyám, se macskám, így bevállalhattam. De az igazság az, hogy menet közben megismertem a párom, akivel családot is alapítottam és még az iskola közben megszületett kislányunk is. Szóval azért nem volt olyan egyszerű az élet. De csináltam, mert megvolt a cél. Mérnökként nyilván magasabb fizetést kaphat az ember. Már a tanulmányaim alatt kiemeltek a többi technikus közül, hiszen látták, hogy nem csak „elvagyok”, hanem képzem is magam. Ez már béremeléssel is járt. Mire befejeztem a főiskolát, már a pozícióm és a fizetésem is magasabb volt, mint a technikus kollégáimé, akik közé én annak idején újoncként kerültem. Annak idején én voltam az „új” és tőlük tanultam. De én saját magam, önerőből nem csak sodródtam az élettel. Előfordult, hogy egy-egy kiküldetés során én a könyveket bújtam egy vizsgára készülve, míg a kollégáim felfedezték a várost és annak kocsmáit. Sok karácsonyi szünetet töltöttem tanulással, mikor mindenki más ünnepi hangulatban volt. Manapság szinte minden nap eszembe juttatják a fenti Einstein idézetet a technikus kollégák, mert ők még a mai napig panaszkodnak a körülményekre, a fizetésre. Egyikük sem volt rosszabb helyzetben, mint én, amikor a továbbtanulás mellett döntöttem. Azt mondjuk zárójelben teszem hozzá, hogy a főiskolai évnyitón rengetegen voltunk első félévesek. Az igazgató örömmel köszöntött minket és hozzátette, hogy a 80%-unk úgysem fogja befejezni. ezt tapasztalatból mondta. És igaza lett! 🙂 Nagyon sokan feladták. Pedig nem voltak rosszabbak nálunk, akik befejeztük. Csak kitartásban.
Te akarsz változtatni?
Szóval nem szaporítom tovább a szót. Én tudom, hogy milyen az, amikor a szabadidőnket nem csak tévézéssel lehet elütni. Évekbe tellett, sok lemondással járt, de most már egy sokkal magasabb színvonalon élhetjük életünket a családommal. Megérte? Persze! Elégedett vagyok? NEM! Ezért még tovább képzem magam! Folyamatosan! Persze most már nem tankönyveket bújok, hanem a munkám melletti vállalkozásomon dolgozom, ami folyamatos tanulást igényel 🙂
Ha te is változtatni szeretnél, akkor neked is tanulni kell valamit! Nem feltétlen kell főiskolára menned. A mai világban már rengeteg lehetőség van pénzkeresésre. Rengeteg féle vállalkozást lehet sokkal könnyebben elindítani, mint korábbban. Mindenképpen érdemes körülnézni. Én nagyon sokat megnéztem, megviszgáltam és találtam egy nekem tetszőt a sok közül. Azt ajánlom te is keress magadnak egy olyat, ami a te jelenlegi helyzetedből optimálisan elindítható. Vannak olyanok, amikhez kell kezdőtőke, de szerencsére már olyan is van, amihez szinte csak az akarat kell és a jelenlegi munkád mellett is kipróbálhatod magad benne. 🙂
Ha érdekel az én vállalkozásom, hátha te is lemásolnád, akkor kattints ide!
AKAROD? Akarsz változtatni? Hajlandó vagy tenni is érte?
